Akadálymentesített verzió
Meg lehet gyógyulni a szerencsejáték-függőségből?
Igen. De a gyógyulás a legtöbb esetben hosszú, rengeteg türelmet és sok szenvedést igénylő folyamat. Általános receptek nincsenek, az egyedi élethelyzetekhez és problémákhoz igazodó terápiás lehetőségek vannak. A szenvedélybeteg sok esetben évekig tagadja – maga előtt is – a problémája súlyát. A probléma fel- és beismerése az első és egyben nagyon fontos lépcső a gyógyulás útján. Ez a belépő a segítségkéréshez, mert minden terápia kötelező kívánalma az önkéntesség, a belső motiváció valamilyen fokú jelenléte. Ez a motiváció aztán fokozható, növelhető, s elvezethet a döntésig, hogy a szenvedélybeteg szakítani akar a szenvedélybetegségével. A döntést követően megnyílhat az út a legkülönbözőbb terápiák előtt. Egyes terápiás és önsegítő filozófiák, így például az Anonim Szerencsejátékosok (GA) filozófiája is amellett foglal állást, hogy a szerencsejátékszenvedély-betegségből nincs gyógyulás, csak az absztinencia, a játékmentes élet lehet kitűzött cél. Bár a GA-n belül ennek a filozófiának központi gyakorlati jelentősége van, s valóban nagyon fontos eleme a sikeres működésnek, orvosi vagy pszichológiai szempontból az évek óta tünetmentes egykori játékos természetesen gyógyultnak minősül. Más kérdés, hogy a pszichológus és az orvos is szigorú absztinenciát javasol az egykori játékosoknak, hiszen a visszaesés kockázata, akár egyetlen játék hatására is, hatalmas a korábbi játékfüggő számára.