Megtanulta ezt a nagy igazságot az a fiú is, akinek sokáig semmi gondja nem volt az életben. Páratlan intelligenciája magasan a többi diák fölé emelte. Egész életében okosabb volt társainál, így hozzá volt szokva, hogy mindenben ő az első. Szorgalmasan tanult, minden ösztöndíjat elnyert, az egész életét arra tette fel, hogy kutató legyen. Szenvedélyesen szerette a fizikát, olyannyira, hogy minden mást elhanyagolt. Nem voltak barátai, többnyire egyedül üldögélt a könyvtárban.

Már az egyetemi évek is leperegtek, csak a szakdolgozatát kellett megírnia. Éjjel-nappal írt, egyre jobban belemerült a munkába. Nem csoda, hogy nem vette észre, milyen irigy szemekkel méregeti őt kollégiumi szobatársa. Hiába lakott együtt évekig a fiúval, eszébe sem jutott, hogy barátra lelhet benne. Alig szólt hozzá az elmúlt években, legfeljebb csak akkor, amikor nagyon szükségét érezte.

A szobatárs nem volt különösebben szorgalmas, így néhány nappal a szakdolgozat leadása előtt még sehol sem tartott. Megoldásképp egy gonosz tervet eszelt ki: egyik éjszaka odaosont társa táskájához, melyben az „Okostojás” – rég elkészült – szakdolgozata várt a leadásra. Kivette a papírokat, kiosont az ajtón és elszaladt a fénymásolóhoz, hogy készítsen belőle egy másik példányt. Az eredetit megtartotta, a még mindig békésen hortyogó szerző táskájába pedig a másolat került vissza. Reggel első dolga volt, hogy rohanjon a könyvkötőhöz, néhány óra múlva pedig már le is adta a kész művet. A szobatárs persze mit sem sejtett az egészből…

Hogy mi lett ezután a becsapott fiúval és hogyan jött a képbe egy rózsaszín labda, megtudhatod, ha ellátogatsz a www.szerencseplusz.hu oldalra, és a Hőstörténetek menüpont alatt belelapozol a képregénybe!