Clenbuterol. A sportbarátok körében „régi jó ismerős”. Ez az a tiltott anyag, amelyre a kerékpáros Alberto Contador doppingmintájában is rálelt a Nemzetközi Doppingellenes Szövetség, azaz a WADA. Hogy mindez hogyan kerül szóba egy rangos labdarúgó-torna kapcsán? Nos, a nagy esélyesként számon tartott mexikói válogatott öt játékosa érintett abban az ügyben amelynek a mozgatórugója az állóképességet és a kitartást segítő szer hatóanyaga. Antônio Naelson, Christian Bermúdez, Édgar Dueñas, Francisco Javier Rodríguez és Guillermo Ochoa még a viadal kezdete előtt vettek részt doppingvizsgálaton, s a Kuba elleni mérkőzést megelőzően derült ki, pozitív doppingmintát szolgáltattak. A spanyolok háromszoros Tour de France-győztes kerékpárosa azzal védekezett, hogy étkezés – egész pontosan fertőzött hús – formájában jutott a szervezetébe a clenbuterol. Azt az érvelést elfogadták az illetékesek – Girot is nyert azóta a kerekes – és ugyanezt az eshetőséget tartják valószínűnek a közép-amerikai válogatott illetékesei is. Bármi is legyen a történet végkifejlete, az öt érintett játékos távozott a mexikói keretből, s egyelőre nem hívhat be a helyükre senkit sem Chepo de la Torre szövetségi kapitány. Ami – érthető okokból – szűkíti a variációs lehetőségeit.

Ellenben az eddig látottak alapján az öt csapattárs, és az ebből fakadó szűkebb keret nem okozott zavart Mexikó válogatottjánál, lévén az „El Tri” háromból három találkozót megnyerve jutott be a legjobb nyolc közé. Ehhez vegyük hozzá a 14-1-es gólkülönbséget, és a címvédő toronymagas favoritként vághat neki az egyenes kieséses szakasznak. Ráadásul a csoportkör után bizonyosan kijelenthető az, amit minden mexikói remélt a 2010-11-es klubszezont követően: Javier Hernandez hosszú időre a kontinens legragyogóbb csillagává válhat. Vagy talán már vált is. A társakhoz a Manchester United együttesével a BL-döntőben való szereplés miatt közvetlenül a torna kezdete előtt csatlakozó, Chicharito néven is ismert támadó mesterhármassal, majd egy kétgólos mérkőzéssel nyitotta a tornát. Costa Rica ellen gólt ugyan nem szerzett, de folyamatos veszélyt jelentve az ellenfél védelmére, számtalan helyzetet dolgozott ki csapattársainak, s Mexikó az ő találatai nélkül is simán győzött 4-1-re. Az egyenes kieséses szakaszban megint érdemes lesz odafigyelni rá, mert már a Manchesterben is bizonyította, hogy minél nagyobb a tét, annál jobb játékra képes Észak- és Közép-Amerika jelenlegi legjobb formában lévő játékosa.

Miközben Mexikó szárnyal, a másik nagy favorit, a rendező Egyesült Államok válogatottja eleddig felemásan szerepel. Kanada ellen nyögvenyelős mérkőzésen, viszont 2-0-s győzelemmel mutatkoztak be Bob Bradley tanítványai, ám baljós jeleket már ekkor is lehetett látni. Ha Tim Howard kapus nem remekel, a kanadai gárda szorosabb, nagyobb meglepetést is elérhetett volna, mert az átütő erő hibádzott Clint Dempsey-ék játékából. Aztán ami a nyitómeccsen még csak baljós árny volt, az Panamával szemben fájó valóssággá vált. Az első félidőben kétszer is kiszolgáltatott helyzetbe hozták a társak Tim Howard kapust, s bár volt néhány lehetősége a második félidőben a Team USA-nek, gólt csak egyet tudtak szerezni, így 2-1-es vereséget szenvedett a rendező. Ez a botlás várhatóan nem bizonyul majd végzetesnek – a záró körben Guadelope legyőzése nem lehet probléma – de az egyenes kieséses szakaszban a most látott játék édeskevés lesz az üdvösséghez. Mert hacsak Panama nem szenved vereséget Kanadától, az Egyesült Államok pokolian nehéz ágra, Costa Rica és Mexikó mellé kerül, csoportmásodikként. Márpedig velük szemben minden hiba korai – és persze fájdalmas – búcsút jelentene a tornától.

-rk-