Hurrá, nyaralunk! Vagy mégsem?!
2021.10.27.
36 kockás vagy 24 kockás filmet vigyek a nyaralásra? Ez a kérdés gyakran felmerült. A filmeket aztán előhívtam és albumba tettem. Manapság folyamatosan a telefonommal fényképezgetek. Rengeteget és mindent.
Idén is elutaztunk, nagyon készültünk az útra. Boldogság volt, irány a tengerpart. Aztán ellopták a hátizsákom. Sirattam a kulacsomat, amin a kedvenc csapatom emblémája volt, a papírjaimat és a telefonomat az összes fényképünkkel. Eltűntek a képek a pálmafákról, a környező hegyekről, a homokos partról és a mosolyokról.
Csak a nyaralás idejére kapcsoltam ki a telefonom feloldókódját, mert féltem, hogy elvész a pillanat. Szeretem a telefonom. Elérem a közösségi oldalakat, levelezem rajta, ott bankolok, taxit hívok, vásárolok. Általában társított kártyával, jegyzetekben a jelszavakkal. Mindez egy pillanat alatt rossz kezekbe került.
Miért is kapcsoltam ki a feloldókódomat?! Aztán bevillant, hogy a „Z" egyik variánsa volt. Ezzel az erővel lehetett volna az „L" is. Teljesen mindegy. Plusz 2-3 perc „munka" és hozzáférnek a telefonomhoz.
A képek? Na igen. Használnom kellett volna valami felhőszolgáltatást. Persze ez önmagában még nem lett volna elég, mert ha automatikus mentéssel már megy is a telefonról az elkészült kép, még nem biztos, hogy az megfelelő minőségben kerül tárolásra és egy bizonyos adatmennyiség után már pénzkérdés a tárolás. Na meg emlékszem arra, amikor 2014-ben közel 100 híresség magáncélú fotója került nyilvánosságra. Híresség éppen nem vagyok, de nem szeretném az egész világ számára elérhetővé tenni a családi fotókat. Ilyenkor nem konkrét célpontokra utaznak amúgy sem, hanem azokat a fiókokat keresik, amelyek gyengén védettek, így könnyen támadhatóak.
Mit tehetnék? Hosszú jelszavakat kellene használnom, lehetőleg minden fiókhoz mást. A jelszavakat és a bejelentkezési információkat olyan helyre tenni, amely számomra könnyen hozzáférhető, de lehetőleg nem feltörhető helyen van. Legalább a széf funkciót használhatnám a telefonomon és digitális eszközeim biztonsági mentése sem utolsó.
A legjobb és legkedvesebb képeimről pedig készítek másolatokat, azok mehetnek a felhőbe. De lementem őket a számítógépemre is, majd használok külső meghajtót, így lesz szabad tárhelyem is.
Ti ne járjatok így, használjatok feloldókódot, megfelelő és változatos jelszavakat, melyeket mások számára nehezen elérhető helyen tároltok és mentsétek le a képeiteket, mert az emlékek megfizethetetlenek.