Ötöslottó játéktörténet

Európában a sorsjátékok első leírásai Flandriából, Brügge városából származnak. Ezeket az 1444-es történéseket nem sokkal követte az 1467-es Münchenben lezajlott tárgysorsjáték, majd az 1468-as ulmi sorsjáték-kiírás és az 1470-es augsburgi játék. Ezekben a játékokban a magyar keresztény zarándokok is részt vehettek útjuk során. Az 1504-ben a Zürichi Főtanács által szervezett sorsolás 40 ezer sorsjegyét Köln és Velence közt szinte minden városban árulták, az 50 aranyforintos fődíjat egy rüdlingeni polgár nyerte el.

A KÖZÉPKORI LOTTÓ SZERVEZÉSE MINT GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG

A XV.-XVI. századi alkalmi sorsjátékok többsége igazolta, hogy a sorsjáték is lehet rentábilis, feltéve, hogy több folyik be a sorsjegyek eladásából mint amennyi a nyeremények összértéke. A tárgysorsjátékok népszerűsége fokozatosan csökkent, mert sokan olyasmit nyertek, amire nem volt szükségük és csak áron alul tudtak rajta túladni. Hosszú távon sikeressé azok a sorsjátékok váltak, amelyeken a nyeremények többsége pénzből állt.

Firenze 1530-as példáját Velence állam és Genova is átvette. Velencében 1528-tól kezdődően Andrea Dória félévente "parlamenti sorsolásokat" szervezett, amelyben a városi tanácsba sorsolással választották ki a képviselőket. Az 1576-os adatok szerint 120 jelentkezőből sorsoltak. A jelentkezők nevét kinyomtatták egy papírlapra, amelyhez 1-től 120-ig terjedő sorszámokat sorsoltak. A kandidálók sorsolása, az öt a 120-ból, nyilvános volt. A kisorsolt személyek lettek a városi tanács új képviselői. A fogadó ilyenkor egy személy sikerére teszi fel a pénzét, azzal azonosul, annak szurkol, annak sikere esetén nyer, "részesedik". Ezért kapta ez a játék a lottó nevet, mely magyarul "részesedést" jelent. A mai lottójáték tehát ezekből a fogadásokból alakult ki. Nem csak parlamenti képviselőkre kötöttek fogadásokat, hanem pl. a trónörökös világrajövetelének napjára is, bár a legnagyobb figyelem és a legtöbb fogadás általában a római pápaválasztásokat kísérte. 

Genovában is ez a rendszer volt szokásban a szenátorválasztásoknál. A genovai köztársaságot kormányzó nagytanács ugyanis évről-évre oly módon újult meg, hogy tagjai közül általában öten-öten kiváltak. Ezek helyére előbb 120, később 90 jelölt közül öt új tagot sorsoltak ki. Természetesen a polgárság nagy érdeklődéssel várta az ünnepélyes külsőségek között megtartott sorsolásokat. Sok szomszéd egymással fogadott arra, vajon ki lesz az az öt polgár a kilencven közül, akinek neve az urnából kikerül. Ügyes szervezők házról-házra járva kínáltak fogadást, azzal az ígérettel, hogy aki két vagy éppen több új tanácstag nevét is eltalálja, a kockára tett pénzösszegének többszörösét kapja meg. Különféle szervezők eltérő nyereményszorzókat kínáltak. Ezek a fogadások a polgárok körében mind kedveltebbekké váltak, úgyhogy akadtak, akik a fogadások lebonyolítására külön irodát szerveztek, és így az alkalmi fogadásokat rendszeres szerencsejátékká fejlesztették ki. Így alakult ki a lottó rendszere, amely lényegében a mai napig változatlan maradt. Akik a genuai számsorsjátékot követik, kilencven szám közül ötöt húznak ki, de a 6/49-es, 7/35-ös, 6/45-ös lottók is ezekre a gyökerekre építkeztek.

A XVII. század elején a genovai köztársaságban az évenkénti sorsolások lebonyolításával Benedetto Gentile szenátort bízták meg. Övé volt a jog, elfogadhatott téteket, ugyanakkor megtiltotta más magánvállalkozóknak a fogadások szervezését. A játékot hivatalosan rendezték meg, jövedelmét az állam céljára használták fel. A 90 jelölt nevét számokkal pótolták, a gyakorlatban már kialakult játékváltozatokra eső nyereményeket pedig egységesen szabályozták. A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik tehát, hogy az első lottósorsolást 1620-ban, Genovában állami rendezésben tartották meg. 1750-ben Szardínia kivételével az itáliai félsziget minden államában lottóztak.

Calzabigi, nápolyi származású ember volt, Casanova barátja, vele együtt ment Olaszországból Párizsba és itt, majd Brüsszelben lottókat rendezett. Bécsben is feltűnt, mint Mária Terézia pénzügyi tanácsadója. Bécsből ment Nagy Frigyes hívására Berlinbe. Calzabigi tervei szerint létesítették 1763-ban Berlinben az első németországi lottót. A lottó újabb és újabb változatai Olaszországból korán, a XVII-XVIII. században átterjedt Spanyolországba. A portugálok a XVII. századtól szerveztek állami sorsolásokat, de azok gyakran változó paramétereinek egyike sem tűnt tökéletesnek számukra. Ezért 1805-ben átvették a nem emberek neveire, hanem számokra történő fogadási rendszert, ami 1892. április 28-ig, lényegében változatlan formában működött. A genovai rendszerű lottót az 1751. november 13-án kelt pátenssel honosították meg az osztrák és cseh örökös tartományokban. (A magyar területekre érvényes császári pátens 1762. március 26-án kelt.) A kincstárnak a lottóból remélt bevétele mellett legalább ugyanekkora súllyal esett latba az, hogy meg akarták akadályozni, hogy a játékos közönség pénze idegen országbeli sorsjátékokra, külföldre áramoljon.

A MAGYAR LOTTÓ KIALAKULÁSA

A sorsjátékok Magyarországon vásárok, búcsúk és ehhez hasonló alkalmakkor a XVI. században tűntek fel. Később egyes városainkban már állandóbb jellegű, a városi hatóságok ellenőrzése alatt működő játékoknak is van nyoma. Az árukisorsolások 1670 körül Magyarországon is elterjedtek. Ezeken a nyeremények porcelán-és tüköráruk, amik főleg osztrák termékek voltak.

Az 5/90-es lottójáték bevezetésére Magyarországon már 1763-ban sor került, miután az osztrák állami lottó bérlőjének, Cataldi grófnak koncesszióját - mely eredetileg csak az örökös tartományokra szólt - Erdély és a határőrvidék kivételével Magyarországra is kiterjesztették. Az első játékokat Budán és Pozsonyban tartották. A számsorsjáték fogadási tétjeinek átvételére az ország különböző helyein gyűjtödéket szerveztek.

Erdély és a Bánát területére 1770-ben egy erdélyi társaságnak adtak koncessziót a "kis lutri" néven elterjedt lottó felállítására. 1895-ben a Millenáris kiállítás költségeinek részbeni előteremtésére a kormány kísérletképpen engedélyt adott egy osztálysorsjáték rendezésére, és e kísérletet 1896-ban megismételte. Miután a kísérlet sikerült, 1897-ben törvényjavaslatot terjesztett a kormány az országgyűlés elé a számsorsjáték megszüntetéséről és az osztálysorsjáték bevezetéséről. A két világháború között elindított államsorsjátékok és osztálysorsjátékok sorozatainak rendszerét csak 1950-ben szüntették meg, miután 1949. szeptember 29-én kibocsátották a Tervkölcsönt és az 1955-ig évente meghirdetett Békekölcsönt, melynek kamatai helyett a szerencsés kisorsoltak a kötvény névértékének sokszorosát nyerték.

AZ ÁLLAMI SZÁMSORSJÁTÉKOK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 

A második világháborút követő első évtizedben az ideológiai hullámzások közepette a kaszinók és egyéb szerencsejátékok betiltása, leállítása, eltitkolása volt napirenden. Az 1947-ben bevezetett Totót sem egy modern, nyereményalap-felosztásos szerencsejátékként kezelték, hanem egy sporthoz kapcsolódó fogadásnak tekintették.

A MAGYAR ÖTÖSLOTTÓ 

Az 5/90-es lottójáték majd félezer éves története egy teljes életút históriájának sokszínűségét mutatja. Az évente egy sorsolásból mára heti sorsolásúvá vált a játék. A telitalálatért járó főnyeremény a hosszú évek során 529 ezer forintról egy milliárd forint fölé nőtt. A kombinációs öthetes fogadási formák mellett volt havi lottó, és volt a nyár három hónapjára érvényes játékforma is. 1997 óta telefonon vagy interneten is lehet fogadni. Volt rendszeresen Ötöslottó-sorsolás csütörtökön, pénteken, kedden, szombaton, vasárnap is. Így a lottó hétköznapjaink és ünnepnapjaink részévé is vált.

Mint ahogy az 1946-ban több európai országban bevezetett sportfogadást Magyarországon is hónapokon belül meghonosították, ugyanúgy az 1956-ban megjelent új nemzeti lottók mintájára 1956. december 29-én kormányhatározat született a lottó magyarországi bevezetéséről.

Az 5/90-es lottó, a lutri 130 éves magyarországi gyakorlatát követve, hatvan év szünet után ugyanolyan alapparaméterekkel jelent meg. 1957. február 13-án a Sportfogadás már részleteket közölt a részvételi szabályzatból. "A lottószelvényeken 90 szám közül 5 számot kell a fogadóknak megjelölniük. Ha ezek közül 2 vagy annál több megegyezik a kisorsolt számokkal, akkor nyernek." A mai játékszabály szerinti nyerőosztályokhoz a következő elméleti esélyek tartoznak: az öttalálatos elméleti esélye: 1: 43 949 268, a négytalálatosé: 1: 103 410, a hármasé: 1: 1 231, a kettesé pedig 1 : 44. Egy lottósorsjegy ára 3,30 forint volt, ugyanannyi, mint a Totó fogadásban a minimális fogadás ára.

A lottósorsjegyeket 1957. február 13-tól kezdték árusítani. 1957. február 20-án már több mint százezer szelvény érkezett be. Eldöntötték, hogy a nyertes számokat szerencsegömbben fogják sorsolni minden hét csütörtökén. 1957. február 27-én már, szervezett módon, a budapesti központba érkeztek a kitöltött szelvények és rendezési munkálatait megkezdték.

Az első sorsolás 1957. március 7-én rendben lezajlott. Az első sorsolásra 1 505 546 darab szelvény érkezett játékba. Telitalálat nem volt, heten értek el négy találatot. A MEDOSZ kultúrotthonba délután fél ötre hirdetett eseményen ünnepi műsor vezette be az első lottósorsolást. Az alapjáték 3,30 forintos részvételi díjából a 3 forint 50 százaléka adta a nyereményalapot, 10 százalék pedig a jutalomsorsolás nyereménytárgyainak beszerzését szolgálta. Az 50 százalékos nyereményalap egyenlő arányban oszlott meg a négy nyerőosztály között. A nyereményalap ilyen felosztása két évtizeden keresztül változatlan maradt.

1993-ig a lottósorsjegyek értékpapírként funkcionáltak, így azok minden változatának megjelentetésére különös gonddal odafigyeltek. Az 1957. április 11-i (a 6.) játékhéten kerültek forgalomba olyan lottósorsjegyek, amelyeken több alapjátékot is megjátszhattak a fogadók. Ezen első alkalommal úgynevezett "hatos lottó" formátumban kínáltak többszörös játéklehetőséget. Valójában egy biankó szelvényről volt szó, amelyen a játékos nem beikszelte az előrenyomtatott számokat, hanem a hat sorba rendezett 5-5 üres rubrikákba maga írta be a tippjeit. Ez a számtábla nélküli nyomtatvány feldolgozási nehézségeket és reklamálási lehetőségeket is magában hordozott. Az 1957. május 2-i (9.) játékhéten megjelent a hármas lottó, ami ugyanúgy "működött", mint az előbb említett hatos. Sem a több alapjáték megjátszására szolgáló lottósorsjegyeket, sem az időközben bevezetett jutalomsorsolások kezdeti formái nem váltak be. Az 1961. július 14-ei játékhéten került forgalomba az úgynevezett ikerlottószelvény, amely a Totó mintájára két játékra alkalmas számtáblás szelvényt jelentett. Az ikerlottó a forgalomban viszonylag szerény részt vállalt, de több mint két évtizeden keresztül változatlan formában együtt élt a lottóval.

1958. február 7-én vezették be az úgynevezett előfizetéses (EL) lottósorsjegyet. Az előfizetéses szelvény számtáblás nyomtatvány úgy tette lehetővé több játék megjátszását, hogy a szelvényen beikszelt öt szám több héten át kínált játéklehetőséget. Az előfizetéses lottósorsjegy sikere már 59-ben érezhető volt, a forgalom 5 százaléka ilyen nyomtatványon érkezett be. Ez a részarány a hetvenes években 30-36 százalék között mozgott. Ez azt jelenti például, hogy az 1976-ban megjátszott 551 millió lottó alapjátékból 197 millió volt előfizetéses, úgynevezett havi lottó. Ez a játékmód a fogadóknak kényelmes volt, mert biztosította a játékban való folyamatos részvételt, a szervező számára pedig költségeket kímélt meg a nyomtatási, terjesztési, feldolgozási munkák során.

1957. július 12-én, pénteken délelőtt került sor az első vidéki sorsolásra, amikor Szekszárdon húzták ki a 19. lottóhét nyerőszámait. Ezen alkalommal is, mint az összes többi vidéki sorsoláson, a helyszínen ezrek, a rádióközvetítésen keresztül százezrek kapcsolódtak a sorsolás ceremóniájához.

A SZELVÉNY 

A legelső lottószelvény a 90 számot hat sorban, soronként 15 számot tartalmazták. Egy lottósorsjegy három számtáblát tartalmazott. Az első számtábla igazoló szelvényként a fogadónál maradt, a második, az ellenőrző szelvény és a harmadik úgynevezett fogadási szelvény egybefüggően került a szerencsejáték-szervezőhöz feldolgozásra. Az első nyomtatványok az akkori négylevelű lóherét ábrázoló lottó lógó mellett a szervező nevét (Sportfogadási és Lottóigazgatóság), a nyomtatvány érvényességének időpontját, a fogadási hét sorszámát, az alapjáték árát és ezen kívül egy vázlatos játékismertetést tartalmaztak. A nyomtatvány előoldalán egy téglalapban a feldolgozásnál felhasznált találat jelölésére alkalmas területet különítettek el. Rendkívüli jubileumi számsorsolás először 1966-ban, az 500. lottósorsolás alkalmával volt. 1967-ben a tízéves évforduló alkalmával, később 1969-ben extra lottószelvényt bocsátottak ki. 1970-ben "Emléklottószelvényt" bocsátottak ki az Ausztria-Magyarország területén, Budán 1770. szeptember 2-án indult lottó játék tiszteletére.

Az első húsz év a tárgynyeremény-sorsolások virágzásának ideje is. Általában havi egy nyereménysorsolás volt, de például 1968-ban ezt öt rendkívüli sorsolás egészítette ki, és évi egy-három rendkívüli sorsolásra ezt követően is sor került. A mintegy 250 alkalom keretében több mint negyedmillió nyereménytárgy talált gazdára. Egyebek között 505 db öröklakás, 590 db gépkocsi, 224 darab családi ház és üdülő. A legtöbb öröklakást, 60-at, 1958-ban sorsoltak ki, a legtöbb gépkocsit, 56-ot, 1964-ben és a legtöbb családi házat, 43-at, 1974-ben. Úgy tudni, hogy e tárgyak jelentős része 1-2 éven belül új gazdára találtak, gyakran értékük töredékéért. A nagy nyereményeken kívül az első húsz esztendő alatt még 2112 motorkerékpárt, 5531 mosógépet, 19 045 televíziókészüléket, valamint bútorutalványok és egyéb vásárlási utalványok ezreit sorsolták ki.

1957-ben a Sportfogadási és Lottóigazgatóság külön figyelmet fordított arra, hogy az újságokban megjelenjenek a sorsolások körüli érdekességek tényei. A lottóban az első ötöst 1957-ben a 6. héten érte el özvegy Ring Sándorné, amely 855 ezer forintot ért. Az újság még azt is megírta, hogy a nyertes Budapesten, a XI. kerületben lakott, a szelvény kitöltése előtt sorba vette gyermekei életéveit: Misi akkor 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. S ez volt az öt nyertes szám is, és ezzel Ring Sándorné divatba hozta a családi számokat.

A lottósorsjegyek árusítását 1957-ben még csak 59 szakbolt, úgynevezett Totózó végezte, 1982-ben már 163 ilyen speciális iroda szolgálta ki a játékosokat. Az a "sebesség", ami a szelvények begyűjtéstől a nyeremény kifizetésig tartott, Európa élvonalába sorolta a magyarokat, hiszen a pénteki sorsolást követően már kedd reggeltől fizették a nyereményeket az úgynevezett nyereményjegyzékek alapján.

A lottó az első 25 évében sem lényeges áremelést, sem jelentős szabálymódosítást nem kellett hogy átéljen. A játékszervező 1985-ben 680 millió lottószelvényt, 442 millió Totó alapjátékot és 50 millió borítékos sorsjegyet értékesített. Az értékesítéssel ekkor 171 Totózó, 400 OTP fiók, 7500 bizományos, 3200 postahivatal, 8500 postai kézbesítő és 1500 hírlapárus foglalkozott.

1957. március 7-től június 6-ig csütörtök esténként, június 14-től 1987. február 27-ig péntek délelőtt, majd 1987. március 5-től 1991. február 28-ig csütörtök este, majd 1991. március 8-tól újból péntekenként volt a lottósorsolás. A szervező tehát gyakran változtatta a lottósorsolások időpontját, sőt egy évre a televízió nyilvánosságától vissza is vonult, s ez a játékosokban gyanakvást keltett.

1991. 10. játékhetétől vezették be a teljes halmozódást. Ha egy sorsolás alkalmával nem volt telitalálatos, akkor annak teljes nyereményalap-hányada a következő sorsolás telitalálatosának nyereményalapját növelte. A halmozódás bevezetésekor mind a két lottó, mind a S alapára 20-20 forint volt. Már halmozódás első idejében, 1990. 21. játékhetén 21 148 405 alapjátékra nőtt a heti forgalom. Ez a hét sok egyéb érdekességet is hozott. Már a sorsolás pillanatában - a 9-es és 21-es számpáros gyakori megjátszása miatt - várható volt, hogy a 17 heti telitalálat-mentes sorozat megszakad. No de 13 ötösre azért senki sem számított. Rekord számú, 612 ezer 747 nyertest regisztráltak a kettesek között, sok volt a hármas és a négyes is. A 13 telitalálatos közül 10 nyertes szelvény ugyanazon játékosé volt. 

1991. 10. játékhetétől befejezték a rendszeres tárgynyeremény-sorsolásokat. (Az áruhiány a 90-es évekre már megszűnt, így a tárgysorsjátékok vonzereje is csökkent. A játékosok egyre gyakrabban a tárgyak árát kérték, és mivel a szerencsejáték-szervező erre nem lehetett felkészülve, azokat nekik kellett eladniuk. Természetesen jelentős veszteséget könyvelhettek el a vadonatúj termék eladásakor.)

A halmozódások eredményeként szinte minden évben megdőltek a csúcsok. 1999. szeptemberében már 1 milliárd, majd 2003. novemberében már 5 milliárd forint feletti volt a főnyeremény; 2020. március 28-án pedig az Ötöslottó történetének eddigi legnagyobb nyereményével: 6 milliárd 431 millió 516 ezer 10 forinttal lett gazdagabb egy játékos.

1993. november 1-jétől a gépesítés megkezdésétől, majd 1993. december 6-tól a világszínvonalú on-line rendszer üzembeállításától kezdve megnyílt a lehetőség több új számsorsjáték bevezetésére is.

A JÁTÉK KEZDŐDÖTT: 1957. március 7.

JACKPOT (HALMOZÓDÁS): van

KIEGÉSZÍTŐ JÁTÉK: Az Ötöslottóval együtt - 1993. november 6-tól kezdődően - a Joker is játszható.

A LEGNAGYOBB HETI FORGALOM: 21 148 405 db