Évi megint keres

"Anyukám szerint mindig szétszórt voltam. Ha most látna, biztosan ismét igazat adna magának. Pedig milyen büszke voltam magamra reggel... Rekordidő alatt készültem el, és még az eső ellenére is időben értem az üzlethez, hogy kinyissam, úgyhogy meg is vettem a heti Hatoslottómat. Bent rend és tisztaság, gondoltam, gyorsan egy utolsó simítás a csapzott hajamon, és akkor: egy óvatlan a mozdulat a vadonatúj hajszárítóval, és vége a rendnek. Az még hagyján, mert hol a szelvényem?

Aztán már a hajtás is beindult. Jöttek sorra a vendégek, egymás sarkát taposták. Én meg fél szemmel csak azt a kis papírt keresem, hol lehet? Feltúrtam az egész pultot, össze-vissza rohangáltam, benéztem minden sarokba és nem volt sehol! Persze a hátam mögött már hallottam a morgolódást: „Na, az Évike megint keresgél... Mindig ezt csinálja, csoda, hogy a fejét nem hagyja el valahol!” Mert persze akkor már az ollót sem találtam, azt sem tudtam, hol áll a fejem. És ez így folytatódott egész nap.

Ebédszünetben kiszaladtam a boltba, hogy vegyek egy szendvicset – többre nem is lett volna időm – már a sorban álltam, amikor eszembe jutott, hogy nincs nálam a pénztárcám. Még ez is! És ez vajon hol lehet, az üzletben hagytam? Visszarohantam (persze szendvics nélkül, ma sem ebédelek, már lassan megszokom), újabb kutatás, a vendégek gúnyosan mosolyognak. „Csak nem? Évike megint keresgél? Most mi nincs meg?” Hát még ha tudnák! Ettől persze csak még idegesebb lettem – a következő vendég másodpercek múlva jön, miközben még az előző haját sem söpörtem fel, tiszta kupi a pult, éhes vagyok, és már a pénztárcám sincs meg!

Hát így állunk most. Ha anyukám bejönne, megkapnám a magamét. A többiek előtt pedáns rend, nálam mintha tornádó járt volna. A vendég épp belép az ajtón. Azt sem tudom, mit csináljak! A pénztárcát nem is bánom, úgyis hónap vége van, szinte üres volt. De mi van, ha pont most lenne telitalálatom a Hatoslottón??? Feltúrtam az egész pultot, össze-vissza rohangáltam, benéztem minden sarokba és nem volt sehol! Persze a hátam mögött már hallottam a morgolódást: „Na, az Évike megint keresgél... Mindig ezt csinálja, csoda, hogy a fejét nem hagyja el valahol!” Valaki segítsen!!!"