Még csak három éve, hogy én magam is befejeztem a tanulást, és törit oktatok a gimiben, de a nyár végi tantestületi ülésen az igazgató közölte: „Anita, nagyon meg vagyunk elégedve magával. A gyerekek imádják, mert képes lekötni a figyelmüket. Ezért szeptembertől saját osztálya lesz!”

HOL A SZELVÉNY?

A nagy napot megelőző estén már lázasan készültem. Gyorsan leszaladtam a boltba egy kis vacsiért, és útközben beugrottam, és vettem egy Ötöslottót is – hátha a gyerekekkel együtt a szerencse is rám mosolyog –, majd a tükör előtt állva, gyakoroltam próbáltam a tekintélyt parancsoló gesztusaimat tökélyre fejleszteni. Jó, azért nem vettem annyira komolyan! :) Mondanom sem kell, nagyon izgatott voltam. Huszonöt tizennégy éves fiú és lány, és én leszek az osztályfőnökük!

Igyekeztem kiélvezni a nyár talán egyik utolsó estéjét, ezért a nyitott erkélyajtó mellett aludtam.

6:30-kor keltem, elkészítettem a szokásos kávémat, de amikor az asztalra néztem, az én kis szerencsehozó szelvényemnek hűlt helye volt! Lehet, hogy kifújta a lakásból az éji szellő? Nagyon remélem, hogy nem!

Segíts, kérlek megtalálni, nekem nyolcra be kell érnem, rohanok, hogy el ne késsek, nincs időm feltúrni az étkezőt. Ha megtalálod, és nyerek a szelvénnyel, meghívlak fagyizni! Vagy akár az osztálykirándulásunkra is! Mit szólsz?