Ugyanannyit kell-e tanulnia annak az egyetemistának, aki értelmiségi családban nőtt fel, akit már kisdiákként nyelvórákra küldtek, aki a szülei beszélgetését hallgatva már egy hétköznapi vacsora közben gyerekkorában is észrevétlenül tanult, mint annak a fiatalnak, aki mélyszegénységből, iskolázatlan családból indulva jutott el saját erejéből az egyetemre?

Pótolható-e ez a tudás?

Egy biztos, pótolni kell! Ezt ismerte fel a Romaversitas, amely már 13 éve segíti a cigány fiatalok értelmiségivé válását.

A munka eredményét bizonyítja az a sok roma szakember, aki az elmúlt években innen indult. Ezt a bizonyítottan hatékony és érdemes munkát támogatja most a Szerencsejáték Zrt.

Matematikusok és fizikusok, történész, pszichológus, szociológus tanárok és professzorok segítik a szabadegyetemi hétvégékre érkező diákokat, akik csak sikeres felvételi után és szigorúan jó tanulmányi eredménnyel juthatnak be, illetve maradhatnak a Romaversitasban.

Kapnak ösztöndíjat, segítik a nyelvtanulásukat, témavezetőt választhatnak a tudományos munkájukhoz, a kisebbségek történetéről pedig azért kell tanulniuk, hogy ezzel oldják a kisebbrendűségi érzéseket, olykor a túlkompenzálást, és hogy sikerüljön megtalálni és megőrizni az identitásukat.

„Nem cigány egyetemista szeretnék lenni, hanem egyetemista”

Suha Nikolett csak egy az elmúlt években itt tanuló 168 Romaversitas hallgató közül.

Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluból, Parasznyáról jött. Családjába hetedikként született, ő a legkisebb testvér, rengeteg szeretetet és támogatást kapott otthonról. Ez a támogatás hatalmas elszántsággal párosult, így már 12 évesen eldöntötte: jogász lesz, hogy segíthesse azokat a romákat, akik szembe akarnak és mernek szállni az előítéletekkel, és meg akarják mutatni a világnak, hogy képesek komoly és maradandó értéket teremteni.

Nikinek a parasznyai általános iskolában 8-10 roma osztálytársa volt, a kazincbarcikai gimnáziumban viszont az osztályban már ő volt az egyetlen cigány. A diákok nem egyszer bántották a származása miatt.

Egyetemre akart menni, de tudta, hogy a családja anyagilag nem tudja támogatni, így számos ösztöndíjat pályázott meg, és nyert el. A Romaversitas Alapítványba másodszori próbálkozásra vették fel.

Ennek már négy éve. Azóta nem csupán kap – ösztöndíjat, segítséget a kommunikációs, idegen nyelvi és számítástechnikai készségei fejlesztéséhez, szakmai tudása elmélyítéséhez – a Romaversitastól, de ő maga is ad, segít. Gyakornokként dolgozik egy, a kisebbségeket segítő nonprofit szervezetnél.

Bár családjában ő az egyetlen, aki egyetemre járhatott, unokahúgai és unokaöccsei számára már most példakép, így már ők is tervezgetik, hol fognak a középiskola elvégzése után továbbtanulni.

„Nem cigány egyetemista szeretnék lenni, hanem egyetemista.” – mondja Suha Nikolett, akivel hamarosan már dr. Suha Nikolettként találkozhatunk.