Történt ugyanis, hogy az én drágámmal ma van négy éve, hogy először láttuk meg egymást. Meglepetéssel készültem tehát, gondoltam összeütök neki egy vacsorát. (Végre egyszer én is szakács leszek, ezt biztosan értékelni fogja… :))

Meg is tettem az előkészületeket. Már tegnap éjjel, amikor aludt, fejben összeraktam a részleteket. Mivel a főzőtudományom a zacskós leves és a rántotta tartományában mozog, ezért erőt vettem magamon, és egy internetes szakácskönyvben ráakadtam a tuti siker hármas receptjére: hús, krumpli, saláta.

Ma délután a Nagycsarnokban majdnem eltévedtem, de végül sikerült mindent megtalálnom, sőt még néhány kiegészítő meglepetést is vettem: egy kis gyümölcs, egy kis gyümölcsrizs, bonbonok hada, parfé. Hmmm…

Bár mind a két kezem tele volt (a torta pedig még nem folyt), azért az utcán még megálltam egy (remélem) nyerő Ötöslottó szelvényért. Gondoltam, miért ne lehetne most a szerelem mellett másban is szerencsénk?!

Egy könnyed fordulás az autóval, majd a cucc-felpakolás és a harmadik emeletre felkaptatás után megkönnyebbülve tettem le a csomagokat, és az akció sikeressége miatt egy nagy pohár vízzel jutalmaztam meg magamat. Miközben a nagy kortyok mentek lefelé, az agyam azon pörgött, hogy minden megvan-e. Megnéztem a zacskókat, minden hozzávaló stimmelt, de amikor a farzsebemet tapogattam, a szelvénynek híre-hamva sem volt!

Kérlek, segíts megtalálni, valahol itt lehet, a kocsiban biztos nem maradt!

Köszönöm neked,
Nándi